Gyermekkorunktól a felnőtt életet tervezzük. Várjuk, hogy felnőttként a filmekben látott boldog párkapcsolat részesei legyünk!

Megismerünk valakit, égünk a szerelem tüzében és azt gondoljuk

a sírig boldogok leszünk

a mi szerelmünk mindent kibír

velünk nem történhet meg ami a szomszéddal igen.

A mézeshetek elmúlnak, jönnek a hétköznapok és a valóság nem kedvez az álmoknak!  Elkezdjük meglátni és az idő múlásával felnagyítani a másik addig figyelmen kívül hagyott “hibáit”. A szerelem mámorán túl a nem tetsző személyiségjegyek előtérbe kerülnek. Az említett filmek is csak az esküvőig szólnak és nem láttatják a hétköznapokat… Legtöbbünk otthonról sem egy idillikus házasság mintáját hozza. Nem tanultuk meg, hogy “nem elég akarni, de tenni, tenni kell…“

Egyszer csak azt vesszük észre, hogy egymás ellen fordulunk …

hogy a felhalmozott, ki nem beszélt sérelmeink megkeserítik az életünket …

hogy az “örökké szeretni foglak” gondolata is tova tűnt …

hogy próbálkozásaink, a dolgok megbeszélésére, kudarcot vallanak…

Lassan megjelenik az elutasítás bennünk, még ha ordítanánk is, hogy

“Itt vagyok! Kérlek figyelj rám!”

Jön a kérdések hada:

Ki tehet róla?                                                          

Én vagyok a hibás?                                                                                

Már nem szeret, már nem szeretem?                                                                

Megcsalt?                                                                                        

Hogyan történhetett ez meg velünk?                                                                

Miért nem érti amit mondok?                                                                      

Mit tegyek? Ki segíthetne? Hova forduljak?

Párkapcsolati tanácsadóként az a célom, hogy

– újra beköltözzön a szeretet

– segítségükre legyek, hogy „egy nyelvet beszéljenek”

– segítsem a krízisben levő párt a konfliktusok okainak megtalálásában, megoldásában,

– segítsem őket abban, hogy a felhalmozódott sérelmeket tisztázhassák, feldolgozzák, megbocsássák

– segítségemmel visszataláljanak közös álmaikhoz

–  megtalálják azt az utat, ahol együtt, egymást támogatva, szeretve tudnak tovább     menni, megvalósítva közös vágyaikat.

Azoknak a pároknak tudok segíteni, akik 

-vállalják az ezzel járó kemény munkát

-tudnak és akarnak szembenézni önmagukkal

-eltudják fogadni, hogy a társuk más                                                                              – –

-magáénak vallja az alábbi gondolatot:

Ha szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy! Azt szeretem, aki vagy és nem azt a képet, akivé tenni szeretnélek, mert nekem az felel meg a saját igényeimhez!

Várom szeretettel Önöket, ha úgy döntöttek, hogy megéri tenni a boldogságukért!